(English below)

Egy szép lány…

Egy szép lány a hegyek között

Csak egyedül pávát őrzött,

Jöttek hozzá jövevények:

Három vándorló legények.

– Arra kérünk, szelidecske,

Jöjj be vélünk az erdőre,

Ott mulassunk mulatsággal,

Tisztességes barátsággal.

– Nem vagyok én szelidecske,

Sem leányka, sem menyecske;

Mert én kerti rózsa vagyok,

Alig nyílok, már hervadok.

Ha veletek útam venném,

A pávámat hova tenném?

Gyenge lábom elfáradna,

Nem szokott a gyaloglásra.

– A pávádat hajtsd fórásra;

Mert azt nem bizhatod másra,

Gyenge lábod ne sajnáljad,

Rózsák közt vezet el utad.

– De ha pávám eltévedne,

A szívem is megrepedne.

– Nem messze van, majd meglátod,

Ha visszajössz, megtalálod. –

Hogy kiértek az erdőbe,

Lehevertek a zöld fűre,

A szűz elfáradván ledűlt,

És mély álomba szenderűlt.

A legények, hogy meglátták

És mély álomba találták,

Csókot adtak ajakára,

Szíve vigasztalására.

A szűz felkelvén estére,

Fülemile énekére,

Látván magát magánosan,

Sír, zokog s így szól magában:

– Ime, mostan hogy rászedtek,

Az erdőbe bévezettek;

Mert itt hattak éjszakára

Fenevadak prédájára.

Óh nagy Isten a mennyekben

Vigyázz reám kegyelmesen,

Büntesd őket ostoriddal,

Égből hullott tűzlángiddal!

This work is based on a hungarian folk ballade called "Peacock girl". The story is about a girl, who was grazing her peacock on a clearing, then three men came and told her to go to the forest with them. The girl was hesitating, but after all, she left her peacock and joind the men for a walk. When they got into the forest, the girl got tired and fall asleep, the men kissed her and left her alone, so when she woke up, she got scared because the men misleaded her and she even lost her peacock.

Of course, the peacock is a metaphore for purity.