For years I have been capturing observations of strangers, friends and objects aimlessly with drawing. The common point is what is not seen – me.
Creating a picture normally means introspection, steady advancement and using previous impressions. However, these drawings are the results of a different state of mind: being present, catching chance moments, and making mistakes. They contain less information than a photo and show something else. These images capture not the accuracy but the essence, as there is no time for more – the objects of observation finish their coffee, get off the tram or leave the show. These stand-alone flashes with no coherent meaning together may form something.
Évek óta gyűjtök idegenekről, ismerősökről és tárgyakról összefüggéstelen és céltalan megfigyeléseket rajzos formában. A közös bennük a nézőpont, én, aki nem látszom.
A rendes képalkotás: bezárkózás, előképekből építkezés, megbízható haladás. Ezek a rajzok nem ilyenek, hanem egy másik tudatállapot eredményei: kifelé figyelés, véletlen pillanatok után futás, jelenléttel és sok hibával. Kevesebbet és mást mutatnak, mint egy fotó. Pontatlanul, szubjektíven és lényeglátóan rögzítenek, másra nincs is idő, mert megisszák a kávét, leszállnak a villamosról, vége lesz az előadásnak. Önmagukban értelmetlen villanások, tömegesen talán visznek valahova.
A rendes képalkotás: bezárkózás, előképekből építkezés, megbízható haladás. Ezek a rajzok nem ilyenek, hanem egy másik tudatállapot eredményei: kifelé figyelés, véletlen pillanatok után futás, jelenléttel és sok hibával. Kevesebbet és mást mutatnak, mint egy fotó. Pontatlanul, szubjektíven és lényeglátóan rögzítenek, másra nincs is idő, mert megisszák a kávét, leszállnak a villamosról, vége lesz az előadásnak. Önmagukban értelmetlen villanások, tömegesen talán visznek valahova.
Photo: Bianca Gombás
